“Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni.”
– Rocky Balboa
A Holnap Hétfő – Személyes Stratégia extra adást hallgattam nem sokkal azután, hogy egy középiskolai barátommal telefonon felelevenítettük a Rocky fejből idézet versenyünket, majd egy váratlan fordulattal a buddhizmusról beszélgettünk. Az elköszönés után, vezetés közben elég gyorsan kiderült, hogy írni is szeretnék erről: mit keres egymás mellett Rocky, a buddhizmus és a személyes stratégia? Avagy hogyan maradj talpon az élet pofonjai közepette?
Főleg azoknak szól a hősünk üzenete, akik érezték már azt, hogy túl sok nehézséget gördít eléjük az élet, esetleg túl nagy fába vágták a fejszét., elfáradtak és azonnal feladnák.
A Rocky kultikus film, szinte mindenki látta, ismeri a generációnkban. A háttér azonban keveseknek ismert. Stallone már a film forgatása előtt feladhatta volna – alacsony költségvetés, az utolsó esélye volt ez Hollywoodban. Mégis kitartott. A történet ehhez kapcsolódó igazságot boncolgat: van-e az a mindennapok során befektetett kitartó munka, az önmagunkba vetett hit és az a belső tűz, ami akkor is hajt, amikor nincs nincs nagy esély a győzelemre.
Számomra a legmeghatóbb jelenet az, amikor Rocky a meccs előtti éjszakán elmondja a feleségének, hogy az egyetlen célja nem a győzelem, hanem az, hogy bebizonyítsa magának, hogy ő nem csak egy “átlagos bunkó” a környékről.
Ez a gondolkodás, Rocky ars poeticája az, ami időnként nekem (és még millióknak) is erőt ad nehéz helyzetekben. Mindannyiunkkal megesik, hogy “azok a pofonok” nagyon fájnak, és ösztönösen a feladás tűnik a legegyszerűbb útnak.
Nézzük mit mond a buddhizmus a pofonokról: ezek nem hibák következményei, hanem az élet természetes részei. Erős gondolat, nem? A buddhizmus egyik alaptanítása szerint a szenvedés minden emberi élet része (dukkha). Nem azért, mert valamit rosszul csinálunk, hanem mert a világ természete ilyen – az emberek vágyakoznak és ragaszkodnak, a világban viszont folyamatosan minden változik, semmi sem állandó.
És éppen ezért kell egy stabil belső alap. Ilyen lehet egy jól végiggondolt Stratégia Ház. A saját életünk is akkor állja ki az ütéseket, ha az alapja szilárd. Ez lesz a küldetésünk ami az identitásunk alapja, ami megfogalmazza azt, hogy mit, miért teszünk. Ha ez hiányzik, akkor a külső hatások könnyen felboríthatnak minket.
Rocky nem azért állt ki 15 menetre, mert biztos volt a győzelemben. Azért állt ki, mert tudta, hogy az egyetlen dolog, ami igazán számít, az az, hogy ő maga végigcsinálja – a változó körülmények és fájdalmak ellenére is.
Ugyanez lehet igaz jónéhányunkra is: nem az a cél, hogy soha ne érjenek pofonok, hanem hogy megtanuljunk velük együtt haladni, és közben is boldognak maradni.
“Csak két hibát követhetsz el az úton: ha el sem indulsz, vagy ha megállsz.”
– Buddha
