A szerelem nyomorba dönt(het). Különösen, ha úgy adunk kölcsön egy párkapcsolatban, vagy bármilyen erős érzelmi kötődéssel, hogy nem számolunk vele, ezt egyszer vissza is szeretnénk kapni. És hogy mit lehet tenni akkor, ha ez úgy tűnik, lehetetlen? Tárgyalni. A túlélésért.

Kedves ismerősünk, Anikó, Debrecenből költözött Pestre, és nem sok idő elteltével beleszerelmesedett egy kellemes, lelkes, jó pozícióban lévő fiatalemberbe, családnak bemutatás, egy hónap múlva összeköltözés. A fiú  (István) egy fuvarozó cégnél vezető, sokat kell utaznia, de amikor otthon van, az maga a csoda. Tele érzelemmel, élményekkel, és inspiráló vállalkozások ötletével, amihez egyetlen dolog hiányzik csak: a kezdőtőke. Milyen szerencse, hogy Anikónak, aki matekból már felsőben is osztályelső volt, pont volt annyi félretett pénze, ami a világmegváltó informatikai vállalkozáshoz kell. El is utalta szíve választottjának, és egyre gyűltek a közös, életreszóló tervek egészen addig, amíg egy véletlenül elékerült facebookos bulifotón meglátta az ő egyetlenét, akiről ekkor kiderült, nem csak nem ott van, ahol mondta (egy vidéki konferencián), de az is, hogy Anikó viszont nem az ő egyetlene. A durva szakítást még durvább felismerés követett: a kölcsönadott összeget vissza kellene szerezni, amire nem sok esély látszott a lelkes lovag eltűnése után. De hogyan?

Az eredetileg cégeknek kifejlesztett Survival Negotiation stratégiáját hívtuk segítségül: vegyük sorba a reális célokat, az eszközöket, amikkel elérhetjük azokat, és a szankciókat, amiket menet közben használni leszünk kénytelenek, ha nem arra haladnak a folyamatok, amerre adott pillanatban kellene.

    • A cél a kölcsönadott összeg legalább 70%-ának visszaszerzése,
    • az eszköz ezt okiratba foglalni közjegyző előtt,
    • a szankció pedig a rendőrségi feljelentés, de csak abban az esetben, ha más nem vezet célra.

Egy idegőrlő játék következett, amiben csak azt tartottuk szem előtt, hogy az érzelmileg nagyon megviselt állapotban lévő Anikó ne veszítse el határozottságát, hogy a kölcsönadott összeget vissza akarja kapni. (Ilyen helyzetben egy sérelmet szenvedett fél sokszor lelkileg nem képes végigvinni a folyamatot, és ezt használja ki az, aki ezzel visszaélt akár tudatosan vagy akár csak hanyagságból is.)

Mailben elküldtük a feltételeket, szerződéstervezetet, határidőket. Természetesen nem kapta meg, nincs itthon, még nem látta, már nem tud válaszolni. Úgy tűnt, a célhoz vezető legfontosabb lépésig, a közjegyzőnél való találkozásig nem tudunk eljutni. De ez nem történhet így.

Ekkor elő kellett vennünk a szankciót, egyelőre csak fenyegetés szintjén, de írásban, egy szigorú, rendőrséggel fenyegető sms formájában. Ez hatott, létrejött a találkozó. Itt ismét nyilvánvalóan Anikó érzelmi kibillentése volt a másik fél szándéka provokációval, tények elferdítésével, gúnyos megjegyzésekkel. Minden ilyen “mélypontnál” rövid szünetet tartottunk, ilyenkor Anikó kifújhatta magát és visszatért arra az útra, ahol együtt, tudatosan haladtunk: elválás, de a lehető legkisebb veszteséggel.


A szerződést ugyan a progosztizáltnál még nagyobb hullámok csapkodása között, de a vártnál jobb feltételekkel sikerült megkötni – István 80% visszafizetését vállalta, (nem lelkesen, viszont okirattal alátámasztva) ami belül volt azon a terven, amivel mi készültünk, tehát a körülményekhez képest örültünk neki. (Természetesen nem mutattuk.) És mivel minden kibillentési kísérlete kudarcot vallott, a végén a feltételek tárgyalásánál már a kezdeményezést is át tudtuk venni.

A happyendhez hozzátartozik, hogy István néhány százezer forinttal adós maradt, de Anikót ez már akkor nem zavarta, mert éppen közös lakásukat rendezte be párjával, akivel első közös babájukat is várták.

De akkor a tanulságok még egyszer:

 

    • Legyen meg a nyitópontod a tárgyaláson, de azt is tudd pontosan, meddig tartasz elfogadhatónak egy megegyezést.
    • A szankció kizárólag arra való, hogy a másikat a tárgyalóasztalhoz ültessük, csak akkor használjuk, ha más lehetőség nincs.
    • Úgy fogadjuk el a másik ajánlatát, hogy egy teljesíthető feltételt kérjünk cserébe, megakadályozva a további alkudozást.

A fenti történet megtörtént eseten alapszik, azonban a szereplők nevei nem tükrözik a valóságot.  A tanulságok viszont teljesen valósak, amelyeket az Actionlab International csapata többéves ügyfélprobléma-megoldásai és személyes tapasztalatai alapján szűrt le és hasznosított tréningjeinek fejlesztése során. A Survival Negotiation esettanulmányt Vitézy Péter alapító, tartalomfejlesztési vezetőnek köszönjük.

További infok